 Mielőtt valaki elkötelezi magát a macskatartás mellet, illik tisztában lenni azzal, hogy a cicákkal kapcsolatos hiedelmek között jó néhány valótlan is akad. Sokan hangoztatják, hogy macskát tartani olcsó, ezért is érdemes mellette dönteni - ám ez nem feltétlen igaz. Meglehet, hogy a macska gondozása kevesebb anyagi áldozattal jár, ment egy egzotikus hüllő tartása, de megvannak a maga költségvonzatai, melyeket jó tudni. A cicák etetésével kapcsolatban, széles körben elterjedt tévhit, hogy négylábú kedvencünk holmi konyhamalac pótlék, tehát vígan elél az emberi fogyasztásra szánt ételek maradékán. Ez óriási tévedés: a macska ugyanis valódi ragadozó, ennél fogva húsevő: az emberi táplálék legjava számára vagy ehetetlen, vagy emészthetetlen, vagy egészségtelen. A fűszeres felvágott, a párolt zöldség, a főtt tészta, a sós húsok nem a macska gyomrának lettek kitalálva, az ilyesféle étkek nem biztosítják szervezete számára a kellő mennyiségű tápanyag, illetve vitamint. A cicák megfelelő élelmezésének legegyszerűbb mondja az, ha a számukra gyártott, az ö igényeikhez igazított tápokat adunk nekik-ezek pedig nyilvánvalóan pénzbe kerülnek. A rendszeres védőoltások beadása, az esetleges betegségek kezelése nemkülönben anyagi áldozatot von maga után.
Szintén elterjedt tévhit, hogy a macska legkedvesebb tápláléka a tej. Meghazudtolva a jól ismert mondókát, nincs az a cirmos, amely a tehéntejet tartaná a táplálékok legbecsesebbikének, az éppenséggel hasmenést okoz a legtöbb cica számára, ezért az állat folyadékigényének kielégítését inkább a tiszta víz biztosítja. A macska itatóját tisztán kell tartani, a szennyeződéseket el kell távolítani, a vizet pedig naponta legalább egy alkalommal, a nyári melegben akár többször is érdemes kicserélni - ily módon gondoskodhatunk megfelelően kedvencünkről. A macskatartás másik dilemmája a kontroll, más szóval a gazdaság kérdése. Észben kell tartani, hogy a kutya és a macska jelleme alapvetően eltérő, mert a cica sosem volt falkában élő állat, viselkedését nem falkaösztönök szabályozzák, nem ismer domináns egyedet, ennél fogva sokkal nagyobb függetlenséget követel magának. Emiatt sokan vélik úgy, hogy a macskák természete megbízhatatlan, csalfa, ám ez óriási tévedés. Konrad Lorenz így írt erről az Ember és kutya című könyvében:”afféle közmondássá vált ostobaság, amilyenek ellen hasztalanul küzd a tudomány, az a nézet, miszerint a macska álnok”Véssük észbe a Nobel-díjas etológus szavait, és ne tekintsünk rosszallással a cicákra, mert a legkevésbé sem érdemlik meg azt. A macskát macskaként kell kezelni, és el kell fogadni, hogy nem tekinti domináns egyednek az embert: nem kíván folyton-folyvást az ő kedvében járni, és nem lesi árgus szemmel, miként „vágódhatna be” a gazdánál. Ez nem a macska bűne – egyszerűen ilyen az ő természete, és ezen, semmilyen módon nem tudunk változtatni. Akadnak, akik naiv gyermekként bedőlnek a macskák „hét életéről” szóló mítosznak, és azt gondolják, hogy a cicák örök túlélők, ily minőségükben pedig minden betegséget lábon hordanak ki, az esetleges sérüléseket, sebesüléseket pedig játszi könnyedséggel heverik ki. Ez korántsem igaz – érdemes hát elolvasni a leggyakoribb macskabetegségeket tárgyaló fejezetett és az állatorvossal kapcsolatos tudnivalókat. A „lopásra való hajlam” nem különben gyakorta kelt indulatokat: tapasztalatlan gazdik panaszkodnak, hogy cicájuk beletúr a szatyorba, megdézsmálja a kamrát, de még a hűtőszekrénybe sem rest bemászni, ha ott finom falatokat sejt. Emiatt megbüntetik, megfenyítik a tolvajnak mondott állatot – holott a macska nem tolvaj. A cicák, ha nem kapnak megfelelő minőségű és mennyiségű táplálékot, vadászni fognak, és ösztöneikből adódóan sem a hűtőszekrényt, sem a spájzot nem tekintik semleges területnek. Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a macska, ragadozó: ha éhes, úgy zsákmányolni indul, és mindent prédának tekint, amit meg tud kaparintani. Akadnak, olyan cicák is, melyekben erősebb a vadászösztön: velük az is megeshet, hogy teli hassal is kajtatnak a zsákmány után. A notórius vadászok akkor is felugranak az asztalra, sétálnak a konyha pulton, megpiszkálják a hűtőszekrényt, ha előtte degeszre tömték bendőjüket – ám rájuk sem szabad haragudni emiatt, hiszen ösztöneik hajtják őket. Fontos tehát, hogy biztosítani kell a macska számára a megfelelő táplálékot, az élelmiszerek pedig érdemes olyan helyen tárolni, hogy ne férjen hozzá könnyedén kedvencünk. A kutya-macska barátsággal kapcsolatban is zavaros, egymásnak ellentmondó vélemények léteznek. Tény: a paradicsomi idillhez hasonlatos állapot, mikor két ragadozó feltétel nélkül elfogadja egymást, szerfelett ritka. Ha a kutya és a macska kölyökkorától fogva ismeri egymást, megszokták a másik társaságát, úgy valóban kebelbarátokká válhatnak, és következetes neveléssel a felnőtt ebet is rászoktathatjuk, hogy ne tekintse ellenségnek a cicát. Ám ha felnőtt állatok kerülnek össze, ott sohasem lesz szent a béke: a macska és a kutya vadászösztönei ugyanis nem összeegyeztethetőek, egymásnak nem természetes szövetségesei ők. Merthogy a kutya és a macska ösztönös, illetve tanult viselkedése, reakciója gyökeresen eltér, a két kedvenc nem értheti egymást, hiszen nem „egy nyelvet beszélnek”. Ennek érzékeltetésére legegyszerűbb példa a farok csóválása: a kutya barátságos közeledéskor, jókedvében lengeti farkát, szemben a macskával, aki idegességét, dühét mutatja ki így. Annak ellenére, hogy akadnak megható történetek a kutya és a macska sírig tartó barátságáról, érdemes óvatosan kezelni ezt a kérdést, mert kedvenceink nem feltétlen igazítják viselkedésüket a sokat hallott szóbeszédhez, és könnyen megeshet, hogy összekerülnek, csúnyán hajba kapnak.
A kandúrok viselkedésének némely eleme nemkülönben problematikussá válhat. A házba beengedett vagy lakásban tartott hímek esetenként lepisilik a falat és a bútorokat, hogy szagmintát helyezzenek el, mire a felháborodott gazdi igyekszik lemosni azt, erre a kandúr ismételten odapisil, és kész is a viszály. Tudni illik, hogy a kandúrok nem azért vizelnek a falra, mert bosszantani akarják a gazdát, azért teszik így, mert magányos vadászként megjelölik a territórium határait. A hímek napi rendszerességgel bejárják a vadászterepnek tekintett területet, és dörgölőzéssel vagy vizelettel jelzik dominanciájukat. Jobb esetben a zárt térben tartott macska szaga is elégséges ehhez, ám ha ezt a jelzést elégtelennek tartja az állat, úgy vizeletnyomot is hagy. Ha valaki nem tud ezzel megbarátkozni, kerülje el a kandúrokat, és inkább nőstény macskát fogadjon barátságba. |
AJÁNLOM AZ OLDALT
