Ha úgy döntünk, hogy otthonunkat egy macskával osztjuk meg, az elhatározást alaposan meg kell fontolni, mert arra is kell gondolni, hogy ez elkövetkezendő mintegy 12-13 évben a macska teljes mértékben ránk lesz utalva. A kölyökmacskák igen elragadóak, sokszor nehéz ellenállni a vágynak, hogy ez ember hirtelen elhatározási magához vegyen egyet. Mégis, csak akkor tegyük ezt, ha a szándék a macska megtartására komoly, ha az egész család szeretettel és megértéssel fog vele foglalkozni és így végleges otthonra talál.

A macska igen alkalmas kedvenc állatnak olyan családban is, ahol nem túl apró gyermekek is vannak. Érdekesebb és értelmesebb társ, mint az aranyhal vagy teknős, viszont kevesebb időt, mozgásteret követel megának, mint a kutya. Szobatisztasága közismert és az általános hit ellenére nincs szüksége korlátlan szabadságra, éppen ellenkezőleg, szívesen alkalmazkodik a család életkörülményeihez és a lakásban való élethez is.

Bármilyen vonzó egy kölyökmacska, mérlegelnünk kell, hogy lehetőségeinken belül vajon megfelelő életformát tudunk-e számára biztosítani. Arra is gondolni kell, hogy hamarosan felnő és igényei egészen mások lesznek. Ha napközben hosszú órákra egyedül kell hagynunk, helyesebb, ha két alomtestvért fogadunk be, így soha nem lesz egyedül. A lakásban tartott macska a magányszorongató érzéstől félénk, visszahúzódó vagy esetleg agresszív lesz.

A legtöbben ma még szánalomból fogadnak be kölyök vagy felnőtt macskát. Ezek az állatok nyílván nem kapták meg a fertőző betegségek elleni védőoltásokat és a féregtelenítő szereket sem. Majdnem biztos, hogy bolhásak és más parazitáktól is szenvedhetnek. Ezért érdemes ellenőrző vizsgálatra vinni az állatorvoshoz, aki beadja a védőoltást ás tanácsot ad a paraziták elleni védekezés módjáról.

Azt is meg kell fontolni, hogy nőstényt vagy kandúrt tartsunk-e. A nőstények gyengédebbek, kisebben és takarosabbak, mint a hímek, de az ivarérett kor után megkezdődik velük a gond.

A nyárvégi nőstények korán (akár már 5-6 hónapos korban) megkezdik az ivarzást (december-január a születést követő évben) és ez nagyjából 14 napos ciklusokban ismétlődik. Ha módja van, ilyenkor kiszökik és párt keres magának. Évente két-három almot is szülhet, így életében akár száz nem várt és gyakran otthontalanságra ítélt utódnak adhat életet. Ha vigyázunk rá, és nem engedjük ki, akkor egyrészt meglehetősen idegölő négy-öt napot kell vele átvészelnünk, másrészt a környék kandúrjai „veszik” az ember számára nem észlelhető szagjelzéseit és erre reagálva bűzös vizeletükkel összefröcskölik otthonunk környékét.

A felnőtt hím tartása sok kellemetlenséggel jár, Ivarérett korára (kb. 12 hó) kialakul a nőstények hívását és felségterülete határai megjelölését szolgáló fröcskölési szokása, amelyhez vizeletét használja. Ha teheti, csavarog, a környék kandúrjaival állandó csatározásban áll, sebeket és sérüléseket szerez, és rendszerint ennek az életmódnak végzetes baleset vet véget. Ha szabad kijárása nincs, panaszos nyávogásával, bűzös fröcskölésével életünket pokollá teheti.